Mit tegyünk, ha ellenségünket mardosó éhség közepette találjuk? Mindannyiunknak van erre a helyzetre válasza, amit a szive diktál. Mit tanít erről a helyzetről a zsidó kultúr-/ és vallástörténet?
A Mislé könyve (Példabeszédek könyve) meghökkentőnek tűnő javaslata az, hogy “Ha ellenséged éhes, etesd meg kenyérrel.” /Mislé 25: 21-22/ (Ne máááá! Tényleg???)
A Perek Sirá, egy nagyon érdekes, ősi mű. Alapgondolata, hogy minden egyes jelenség képes Ist-nt dicsőíteni. Tárgyak és élőlények egyaránt. Történetünk főhőse, a béka szintén élete feláldozásával dícsőítit a Teremtőjét, azáltal, hogy bevállalja a nagy feladatot (micvát), hogy ellensége a gólya tápláléka lesz. Így válhat az ellenség megetetése is Ist-n nagyobb dicsőségére.
Az önfeláldozás, Ist-n nevének megszenteléseként bizonyos körülmények között kötelességünk. És még az állatok is bevállalják ezt, a Teremtő iránti tiszteletből. A jutalma ennek sosem maradhat.
Darvas István főrabbi érdekes, az állatvilágban tett kalandozások által tanít minket a témában ezen előadásunkban.