Mózes negyedik könyvében találhatóak Peszach séni emléknap tórai háttere.
Móz4 9:1-5
A szöveg kulcskifejezése a “maga idejében”. (בְּמוֹעֲדוֹ)
A kifejezés azon probléma kapcsán merül fel, hogy mi legyen azokkal az emberekkel, akik nissan hónap 14-én, este, Peszachra való emlékezés idején halottak érintése okán épp rituálisan tisztátalanok. Vagyis nem ülhetik meg az ünnepet a “maga idejében”
(Móz4 9:6-14)
A kérdésük elgondolkodtató, hogyan remélhetik, hogy adott időponton kívül is megülhetik Peszach ünnepét a “maga idejében”? Az ünnep ideje nissan 14-től 22-ig. Ha valaki ekkor elmulasztja, kaphat valamiképp mégiscsak esélyt, hogy később de mégis a “maga idejében” mutassa be peszachi áldozatát?
Számos módon válaszolhatunk a kérdésre, alapvetően elsőre ez tűnik logikus válasznak: “Hát így jártatok, gyerekek! buktátok az ünnepet!” vagy “hamarabb kellett volna erre gondolni!” Mózes sem kérdezhette meg Ist-nt, nem tekintene-e el az általa szabott feltételektől, mert erre az Ö.-való nem valószínű, hogy pozitívan reagált volna, hisz a Peszach ünnepének idejét ő szabta meg.
Mózes ezért egyszerűen tanácsot kér az Ö-valótól, mit is tegyen? Erre válaszként kapja a Peszach séni intézményét. Mindazok számára elrendeli az Ö.-való a Peszach séni napját, akik önhibájukon kívül nem tudták azt megülni az általa elrendelt napon így az úton lévőknek is megadja ezt a lehetőséget. De senki, aki saját hibájából nem készül fel az ünnepre, nem választhatja ezt a B opciót.
És hogy a messze úton lévők és a rituálisan tisztátalanok fogalma hogyan kapcsolódik a mi nemzedékünkhöz, a templom lerombolás utáni, diaszpórai zsidósághoz, megtudhatjátok, ha végig hallgatjátok Darvas István főrabbi előadását.
